Henri Beyle néven Grenoble-ban látta meg a napvilágot 1783. január 23-án. Hivatalnokként és katonaként is szolgálta Napóleont, részt vett az oroszországi hadjáratban. A kritikai realizmus egyik első és legjelentősebb európai képviselője volt. Élete nagy részét Olaszországban töltötte (Lajos Fülöp uralkodása idején francia konzul volt), több írásban örökítette meg élményeit. Életrajzi tanulmányt írt Rossiniről. 1830-ban született legismertebb regénye a Vörös és fekete, a Bourbon restauráció korának rajza. Hőse, Julien Sorel a feltörő polgárság megtestesítője, sorsában a hanyatló arisztokrácia és az erősödő polgárság, az egyház és a liberális világnézet harca tükröződik. Pármai kolostor című regénye ugyancsak e korszak erkölcsi és politikai állapotát mutatja be. Mindkét alkotása elmélyült realista lélek- és környezetrajz, az emberi szenvedélyek ábrázolásának mesterműve. E műveiből nagysikerű filmek is készültek. Kevésbé ismert regénye a Vörös és fehér.