Claude Chappe feltaláló a francia Nemzetgyűlésnek jelentette be, hogy optikai távírót szerkesztett. Készülékét magaslatokon, tornyokon fölállított oszlopok tartották. Az oszlopon, vízszintes tengely körül forgatható, körülbelül 4 méter hosszú és 50-70 centiméter széles fakeret volt, a keret két végére pedig egy-egy hasonló szerkezetű, de csak 2 méter hosszú mutatót is szereltek. Ezeket lentről egy redőnyhúzóhoz hasonló `szabályozóval` mozgathatták. A jeleket a három kart bizonyos helyzetekbe állítva hozták létre. A jelkönyvben 92 lap és minden lapon 92 betű, vagy rövid, gyakran előforduló mondat volt. Minden állomásnak önálló hívójele volt. A Konvent 6000 franknyi összeget szavazott meg egy vonal felépítésére. Az első vonal 15 állomással 1794 júliusára készült el Párizs és Lille Között. Chappe első távírója nagyon fontos szerepet játszott a minden oldalról fenyegetett Franciaország harcában. Amikor 1794. augusztus 30-án alig fél óra alatt jelentette Párizsba a jó 40 mérföldnyire lévő Condé visszafoglalásának hírét; a Konvent engedélyével egymás után tovább építhette vonalait. Találmányát - öngyilkossága után - öccse, Jean vette át, aki lámpákat szerelve rá, éjszakai használatra is alkalmassá tette. Használata később Európa-szerte elterjedt. Franciaországban 1855-ig volt használatban.