A budapesti tudományegyetem első ásvány-földtan tanára Kalocsán látta meg a napvilágot. Részt vett a szabadságharcban. 1851-ben a filozófia doktorává avatták. 1855-től tanított, 1862-től a pesti egyetem ásvány-földtan tanszékvezetője, 1883-84-ben az egyetem rektora volt. Kiváló geológusok, minerológusok nemzedékét nevelte fel, s nevéhez fűzödött a budapesti egyetem ásvány-kőzettani intézetének létrehozása, számos egyetemi tankönyv megírása. Magyarország földtanának minden, akkor időszerű kérdésével foglalkozott. Korának egyik legnagyobb, világszerte elismert kőzettantudósa volt. A Budai-hegység első földtani térképezésén és leírásán kívül munkássága iránymutató a belsőkárpáti vulkáni területek új módszerű kőzetvizsgálatában. Az Alföld Duna-Tisza közti területének felszíni és mélyszerkezeti alakulásában a mai értelemben vett újszerkezeti (neotektonikai) mozgások megismerésének megalapozója. Budapesten hunyt el 1894. április 10-én.