1872. március 5-én nevezték ki a világhírű néprajz- és természettudóst, Xantus Jánost, a Nemzeti Múzeum néprajzi osztályának vezetőjévé. Ezt a napot tekintik a Néprajzi Múzeum születésnapjának.
A tudós ezt megelőzően Amerikában, majd Kelet-Ázsiában végzett gyűjtőmunát. Ez utóbbit egy osztrák-magyar expedició tagjaként, s onnan két és félezer tárggyal tért haza. Kinevezését az e tárgyakkal rendezett, nagysikerű kiállításának köszönhette. Az ő, és Reguly Antal, a másik nagy néprajztudós gyüjteménye képezte az új múzeum alapanyagát. A kinevezéssel azonban még nem oldódott meg a múzeum problémája. A gyűjteményt az első 15 évben a Nemzeti Múzeum ásványtárában helyezték el. Bővítésére és jobb elhelyezésére csak 1882-ben kerülthetett sor. Először az Ybl-féle Várkertbazárba költöztették, de az ottani elhelyezés végül is egészségtelennek, a gyűjtemény számára károsnak bizonyult. Ekkor a Nemzeti Múzeum közlében, egy Csillag utcai bérház egyik lakásában helyezték el. A mostoha körülmények ellenére a múzeum anyagából a Millennium egyik legsikeresebb látványosságát építették fel, a Városligeti Néprajzi falut. A múzeum a század elején, Semayer Vilibáld vezetése alatt újból virágzásnak indult, ekkor már 126 kiállítási helyiséget bérelt, s gyűjteménye is tovább gyarapodott. Ugyanakkor tovább folytatódott vándorútja is, 1925-ben a Népligetbe került. A II. világháború után a kiállításra szánt terület egyre fogyott, a gyűjtést és tudományos munkát a nemzetietlen politika kifejezetten akadályozta. A jelenlegi épület, az egykori Kuria palotája pedig éppúgy alkalmatlan a sok tízezer darabból álló gyűjtemény elhelyezésére és megfelelő kiállítására, mint a múzeum előző "otthonai".