1945-1958 között 68-szor volt válogatott, s az általa először játszott, úgynevezett hátravont középcsatár poszton 39 gólt szerzett. 1952-ben az olimpiai bajnok, 1954-ben a világbajnoki ezüstérmes csapat tagja volt. 1953-ban a híres londoni 6:3-as magyar győzelemmel végződött angol-magyar mérkőzésen három gólt lőtt. Klubcsapatában, az MTK-ban 14 év alatt háromszor (1951, 1953, 1958) nyert bajnokságot. Visszavonulása után számos hazai és külföldi (olasz, egyiptomi, dubai) csapat edzőjeként is sikereket ért el. Az olasz Fiorentinával 1960-61-ben megnyerte a Kupagyőztesek Európa Kupáját, a Győri ETO-val 1963-ban magyar bajnok, majd az egyiptomi Al-Ahly Nationallal ötszörös ottani bajnok lett. 1996-97-ben Alexandriában tanácsadóként dolgozott. Megkapta a Magyar Örökség-díjat és a FIFA Fair Play-díját. 2001-ben a Nemzeti Labdarúgó Akadémia tanácsadó testületének tagjává nevezték ki. Halála (2002. február 14.) után róla nevezték el az MTK labdarúgó stadionját.