Az angol késői gótika stílusának egyik felélesztője volt gyakorlati és elméleti téren egyaránt. Apjától, Augustus Charles Pugintól tanulta a szakmát. Pályája 1836-ban indult, ekkor jelent meg Ellentétek című tanulmánya, amelyben kifejtette: a társadalom jellege és minősége összefügg építészetével, annak kisszerű vagy nagyszabású voltával. 1835-ben katolizált, úgy vélte, hogy a művészet visszaesése a reformáció okozta lelki hanyatlás következménye. 1837-40 között több megbízást kapott John Talbottól, Shrewsbury earljétől és más katolikus személyiségektől, ezért az angliai római katolicizmus egyik vezéralakja lett. A birminghami St. Chad és a southwarki Szent György székesegyházak képzelőerejét, ragyogó tehetségét és meg nem állapodott ízlésvilágát egyaránt tükrözik. 1839-ben épült egyik legszebb műve, a liverpooli St. Oswald templom, az azóta elpusztult épület az angol neogótika egyik első példája volt. 1841-ben írta A csúcsíves vagy keresztény építészet igaz elvei című művét, mely Ruskin esztétikai munkásságának egyik fő hivatkozási forrása lett. 1840-44 között Pugin pályája csúcsára ért, árnyalt elméletei viszonylag mentesek maradtak korábbi vallási elfogultságaitól, tanulmányaival egyenértékűek építészeti rajzai és karikatúrái is. 1843-ban tervezte az oxfordi Balliol College épületét, 1841-46 között épült Cheadle-ben a Szt. Egyed templom és ekkor irányította a staffordshire-i Alton Towers bővítését és felújítását is. Két utolsó nagyobb munkája Grange nevű saját háza és a Szt. Ágoston templom volt, mindkettő a kenti Ramsgate-ben. A devoni Bictonban a Rolle-kápolna, a Szt. Edmund College kápolnája a hertfordshire-i Old Hall Green-ben jól mutatják neogótikus stílusának kifinomultságát. Élete végén Sir Charles Barryvel a londoni parlament új épületén dolgozott. Christopher Wren alaprajzaiból kiinduló, bazilikális elrendezésű templomai sokáig mintául szolgáltak Angliában. Számos kolostort, kastélyt és vidéki kúriát is tervezett. Londonban hunyt el 1852. szeptember 14-én.