Az európai romantika vezéregyénisége Besancon-ban látta meg a napvilágot. Szellemi formálódására a napóleoni császárság diadalmas harcai, anyja királypárti és katolikus meggyőződése, a család számos korzikai, itáliai és spanyolországi utazása, serdülőkori olvasmányai és költői kísérletei gyakoroltak döntő hatást. Első drámáival - Hernani, Ruy Blas - felszabadította a francia drámaírást a klasszicizmus elavult merevsége alól. 1831-ben írta meg A párizsi Notre Dame című romantikus történelmi regényét, amellyel népszerűvé vált, s a liberális-romantikus ifjúság vezére lett. 1841-ben a Francia Akadémia tagjai közé választották. Az 1840-es években megkezdett és 1862-ben befejezett Nyomorultak című hatalmas társadalmi regényében már a kritikai realizmus jegyei is megtalálhatóak. E művében megelevenítette a XIX. század eseményeit és tiltakozott a nyomor ellen. Regényei a francia romantika legnagyobb alkotásai, a kritikai realizmus előfutárai, a legnemesebb emberi érzések kifejezései. Költészete a szinte neoklasszikus konzervatív királypártiságtól a romantikus témák gazdag kibontásán át fejlődött az emigrációban írt hatalmas költői víziókig. Publicisztikai írásai mind haladóbbá váló nézeteinek állomásait jelzik: a halálbüntetést elítélő Egy halálraítélt utolsó napja (1829), a testvériséget és a társadalmi haladást hirdető Claude Gueux (1834), a második császárságot ostorozó pamflet, a Kis Napóleon (1852). Önéletrajza, beszédei, cikkei, tanulmányai, útirajzai ugyancsak jelentősek. 1852-től száműzetésben élt Jersey, majd Guernsey szigetén, s 1873-ban tért vissza végleg Párizsba. Ott halt meg 1885. május 22-én.