Korának egyik legnagyobb művésze Győrben született 1843. április 4-én. Apja (Richter Antal karnagy és zeneszerző) halála után anyjával Bécsbe költözött, ahol az udvari kórus gyermekénekese, 1860-65 között a konzervatórium növendéke volt. Már diákkorában több hangszeren játszott. Főként a romantikus szellemű előadásmód képviselője, elsősorban Wagner-dirigens, de a bécsi klasszikusoknak is hivatott tolmácsolója volt. 1871-1875 között a pesti Nemzeti Színház karnagyaként dolgozott. 1875-ben hatalmas sikerrel szerepelt Bécsben, s ennek nyomán elnyerte az udvari opera karnagyi kinevezését (1875-1900), élére került a Bécsi Filharmóniának (1875-98), átvette az udvari zenekar vezetését. 1876-tól a bayreuthi Wagner-előadások egyik ünnepelt vezetője volt, később tevékenységének színhelye mindjobban Angliába helyeződött át. Nevéhez fűződik Liszt Krisztus című oratóriumának bemutatója 1873-ban. Munkásságának kiemelkedő eseménye volt 1904-ben Bartók Kossuth című szimfonikus költeményének manchesteri bemutatója. 1910-ben abbahagyta a nyilvános szereplést, 1912-ben Bayreuthba költözött, s utolsó éveit csendes visszavonultságban töltötte.