Bakonybéli blogoló bencések a Magyar Nemzeti Múzeumban
2006. december 1. 14:30
Kert a falak mögött címmel új időszaki kiállítás nyílt a Magyar Nemzeti Múzeumban. A tárlat a bakonybéli bencés szerzetesközösség életét mutatja be.
<
A tizenkilencedik században itt élt bencés apát, Guzmics Izidor kora ízlése szerint fallal körülvett hatalmas angolparkot alakított ki a Szent Mauríciusz monostor mellett. A béli kolostorkert az a hely, ahol a bencés szerzetesközösség él - olvas, imádkozik és dolgozik. Mindennapjaikat a napi ötszöri közös zsolozsma tagolja. Korántsem remete életforma az övék, hisz életközösségben élnek és szoros kapcsolatot tartanak a rend más közösségeivel és a faluval. Igénybe veszik a modern élet vívmányait: honlapjukat pár naponta frissítik, sőt InfoBloggal is rendelkeznek!
Az időszaki kiállítás az ún. Kiállítási Domino 2006 sorozatba illeszkedik. Ez a tizenkét részből álló kezdeményezés a Néprajzi Múzeumban rendezett Műanyag című tárlattal indult el. A közelmúlt, sőt a jelen tárgyi környezete az elmúlt két évtizedben a nemzetközi muzeológiai gyakorlatban elfogadott témává vált. A kiállított tárgyakra való ráismerés, vagyis az érintettség az, mely ezeket a kiállításokat oly vonzóvá teszi a látogatók előtt. A Nemzeti Múzeum egy olyan archaikus életforma bemutatására tesz kísérletet, amely ugyanakkor minden ízében modern is.
A tárlat gerincét a kiváló fotóművész, Asztalos Zoltán egy év során készített fotósorozata adja. A képeken megjelennek a közösség hétköznapjai és ünnepei. A gyógynövénykertészet bemutatása hálás téma, a látogatók "végigkövethetik" a növények útját a kertből a szárítópadlásra, majd a tasakokba illetve a konyhán keresztül az üvegekbe. (A "Lacrima Günteri" nevű likőr nagy népszerűségnek örvend.) A Múzeum kiállítási gyakorlatától eltérően ezúttal tehát egészen hétköznapi tárgyak, teászacskók és lekvárosüvegek is helyet kapnak a tárlókban.
Hagyományosabb kiállítási tárgyaknak tűnnek Anzelm testvér műtárgymásolatai. Különösen szépek azok a talpas keresztek, melyek egyik oldalát a megfeszített Krisztus, a másikat csiszolt féldrágakő ékesíti. A jeruzsálemi és a kijevi zarándokkereszt elsősorban archaikus ábrázolásmódja miatt érdemel figyelmet. Bakonybél hiteleshelyi pecsétje és a helyszínen talált középkori padlótégla töredékek rekonstrukciója a hely szellemét idézik és egyben a monostorban folyó munka sokszínűségét is jelzik.
A szerzetesek életét megörökítő fotósorozat és a munkájukat reprezentáló "termékek" mellett néhány jól megválasztott használati tárgy, többek között jellegzetes öltözékük és a közös étkezések alkalmával használt mázas kék cserépedények is helyet kapnak az anyagban. Mohi Sándor Jelek - a bakonybéli szerzetesek című dokumentumfilmjének (2006) vetítése gazdagítja a béli monostor hét- illetve másfélezer éves életformáját bemutató kiállítást.
A kiállítás 2007. február 28-ig látható a Pulszky-teremben.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
