`Béni bácsi` Egerben született, 1917-től a ciszterci rend tagja volt. 1920-26 között az innsbrucki egyetemen teológiai és zenetörténeti tanulmányokat folytatott, majd Kodály növendéke volt a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán. Munkássága során tanított középiskolában, volt a népzene lektora a budapesti Tudományegyetemen, 1950-60 között muzeológus a Néprajzi Múzeumban, majd 1970-ig az MTA Népzenekutató csoportjának igazgatóhelyettese, megbízott igazgatója, a Zeneművészeti Főiskola tanára volt. Kiemelkedő tudományos kutató munkát végzett a középkori magyar zenetörténet, a gregorián és a magyar népzene területén. Tudományos írásai, jelentős zenetudományi könyvei az 1940-es évektől sorra jelentek meg, a legutolsó, Magyarország zenetörténetének első kötete 1988-ban. Tagja volt a Nemzetközi Népzenei Tanácsnak. Pásztón hunyt el 1989. július 1-én. Kossuth-díjat posztumusz kapta meg.