Bonyhádon látta meg a napvilágot, a császári hadseregben kadét volt. 1830-ban a császári katonák körében mozgalmat indított a lengyelekhez való átszökés érdekében, ezért bebörtönözték, és csak Pest és Tolna vármegye fellépése tudta kiszabadítani. Az 1840-es évek reformországgyűlésein a radikális eszmék egyik szószólója volt, az Ellenzéki Párt balszárnyához tartozott. 1848-ban Buda város képviselőjévé választották. 1848. szeptember 1-jén megalakította a később az ozorai győzelemben döntő szerepű Zrínyi szabadcsapatot. Szeptember 16-án honvéd ezredessé, november 1-jén tábornokká nevezték ki. 1849-ben a Tisza melletti csapatok parancsnoka. 1849. március 10. és június 8. között a IV. hadtest, július 8-29-ig a X. hadtest parancsnoka volt. Világos után Törökországba emigrált, 1851-től Angliában, később Jersey szigetén élt. 1851-ben távollétében halálra ítélték. 1867-ben hazatérve Deák kiegyezési pártjának táborába szegődött. Azon dolgozott, hogy a 48-as ellenzéki szellemű honvédegyleteket tekintélyével átvezesse a megegyezést keresők közé. Később képviselőként a balközéphez tartozott, majd visszavonult a politikától. Szülővárosában hunyt el 1899. május 23-án.