A politikus Nussdorf-ban látta meg a napvilágot 1882. szeptember 10-én. Iskoláit Ischl-ben és Szatmárnémetiben végezte. Népiskolai tanítóként az Esztergom megyei Bajnán kezdett dolgozni, 1895-ben kapcsolódott be a katolikus Néppárt munkájába, majd a párt lapjának a szerkesztője lett, 1908-ban a Katolikus Népszövetség megszületésénél bábáskodott. 1910-ben választották először képviselővé néppárti programmal a sárvári kerületben. Részt vett az első világháborúban; majd a kommün idején lapját betiltották, őt pedig letartóztatták. Kiszabadulása után Bécsbe menekült. 1919 nyarán hazatért és augusztusban Friedrich István második és harmadik kormányában vallás- és közoktatásügyi miniszter volt. Az antanttal folytatott sorozatos kormányalakítási kudarcok után esett végül is rá a választás és lett az ország miniszterelnöke, 1919. november 24- 1920. március 15. között látta el hivatalát. Kormányának két legfontosabb feladata az ún. `békeelőkészítés` és az alkotmányosság helyreállítása volt, azaz a nemzetgyűlési választások megszervezése és az államfői érdés megoldása. Az alkotmány vonatkozásában az általános és titkos választójog megadását szorgalmazta, míg az államfő személyére vonatkozóan a királyság intézményének fenntartását kívánta. A nemzetgyűlési választásokat 1920 januárjának végén meg is tartották, amelyen a Kisgazdapárt, valamint Huszár-féle Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja győzött. Mivel a másik sarkalatos probléma legitimista megoldásáról, azaz IV. Károly visszatéréséről, vagy nemzeti király választásáról nem lehetett szó, a nemzetgyűlés 1920. március 1-jén nagybányai Horthy Miklóst, a nemzeti hadsereg fővezérét választott meg ideiglenes államfővé, kormányzóvá, miközben az ország államformája királyság maradt. Horthy 1920. március 15-én új kormányt nevezett ki, de ebben az előző kormányfő még miniszteri tárcát sem kapott. Huszár ettől kezdve csak pártpolitikusként tevékenykedett különböző neveken szereplő pártjának vezetésében. Folyamatosan volt országgyűlési képviselő, 1922-ben a Nemzetgyűlés, 1927-ben pedig az országgyűlés alelnökévé is megválasztották. 1928. január 1-jén az Országos Társadalombiztosítási Intézet elnökévé nevezték ki, s ezzel automatikusan felsőházi tag lett. 1934-ben visszavonult a közélettől.