Az evangélikus tanító fia Murgán született 1886. december 26-án. A soproni líceum 4-ik osztályának elvégzése után - gyenge tanulmányi eredményei miatt - kadétiskolában folytatta tanulmányait. 1901 és 1905 között végezte el a pécsi hadapródiskolát és tisztté avatása után a zágrábi 25. horvát gyalogezredhez vezényelték. Budapesten felsőbb tiszti tanulmányokat folytatott, majd a vezérkari tiszteket képző bécsi hadiiskolán tanult. Az első világháborúban először a szerb, utána az orosz fronton harcolt, bátorságáért többször is kitüntették. 1916-ban, sebesüléséből történt felépülése után az erdélyi kormánybiztossághoz osztották be. Itt ismerkedett meg Bethlen Istvánnal és Huszár Károllyal. 1919-ben a Honvédelmi Minisztériumba került, majd Bécsben teljesített szolgálatot. Itt írta németül, kéziratban terjesztett tanulmányait a nemzeti hadseregről (Die ungarische Armee) és a zsidókérdésről (Die Juden in Ungarn). Az ún. `őszirózsás forradalom` idején belépett a tisztek Magyar Országos Véderőegyletébe (MOVE), amelynek rövidesen elnökévé választották. Ettől kezdve a kormányellenes erők egyik vezéralakjának számított. A kommün idején kapcsolatba került az aradi, majd a szegedi ellenkormánnyal, amelynek rövidesen hadügyi államtitkára lett. Ebben a minőségében aktívan részt vett a nemzeti hadsereg szervezésében. Nemsokára azonban rendkívüli állományba helyeztette magát, és ettől kezdve csak politikával és a MOVE szervezésével foglalkozott.
1920-ban kisgazdapárti programmal választották képviselővé Törökszentmiklóson. 1921-ben a kormány nyugat-magyarországi kormánybiztosa volt, és főszerepet játszott IV. Károly király fegyveres eltávolításában is. 1922-ben az Egységpárt ügyvezető elnöke lett és a kormánypárt jobbszárnyát vezette. A Népszövetségi kölcsönök ügyében szembekerült Bethlennel, lemondott pártbeli tisztségéről és 1923 augusztusában hat hívével együtt a kormánypártból is kilépett. Magyar Nemzeti Függetlenségi Párt néven saját pártot alapított, ez azonban nem volt életképes, így 1928-ban feloszlatta. Újra belépett a kormánypártba és a kormányzó még abban az évben honvédelmi államtitkárrá, egy évvel később, 1929 októberében pedig honvédelmi miniszterré nevezte ki. 1932. október 1-jétől 1936. október 6-án bekövetkezett haláláig ő volt a magyar kormány elnöke. Miniszterelnökségének első másfél-két évében jelentős gazdasági sikereket ért el, különösen a német, az olasz és az osztrák piacok megnyitásával. Sikert ért el a külföldi adósságok elengedésével, illetve törlesztési könnyítésének kieszközlésével is. A német és olasz támogatással elért gazdasági sikerek után, belpolitikai elképzeléseit, a korporativ állam felépítését, az egypártrendszer bevezetését, a legális munkásmozgalom felszámolását azonban már nem sikerült megvalósítania. Ebben nemcsak a konzervatív uralkodó körök akadályozták meg, hanem súlyosbodó vesebaja is, amely 1936-ban Münchenben végzett vele.