A kisdedóvás úttörője és a nőnevelés jelentőségének magyarországi hirdetője Pozsonyban látta meg a napvilágot. Magyarországon és Bécsben élt, de sokat utazgatott is. 1808-ban Yverdonban (Svájc) találkozott a neveléstörténet egyik legnagyobb alakjával, Pestalozzival, aki nagy hatással volt későbbi pedagógiai törekvéseire. 1828. június 1-jén Budán nyitotta meg az első magyarországi óvodát, Angyalkert néven. Még abban az évben, október 15-én megalapította az óvodából kikerülő, hét éven felüli leányok számára a krisztinavárosi ipariskolát, ahol kézműipari jártasságot sajátítottak el a tanulók. A nemesi ellenzék haladó szellemű képviselőivel - Kossuth Lajos, Bezerédj István - 1836-ban megszervezte a Kisdedóvó Intézeteket Magyarországban Terjesztő Egyesületet. Közreműködésével tizenegy, az ő szorgalmazásával pedig haláláig nyolcvan óvoda létesült Magyarországon. Egyik legkövetkezetesebb híve volt a nők egyenjogúsításának. Az 1840-es években az első nemzeti nőnevelőképző intézet létrehozásában támogatta unokahúgát, Teleki Blankát. A Brunszvik-család szoros barátságban állt Ludwig van Beethovennel, akit martonvásári kastélyukban is vendégül láttak. Sokáig Brunszvik Terézt tartották a zeneszerző `halhatatlan kedves`-hez írott levelei címzettjének, ez a személy azonban valószínűleg húga, Brunszvik Jozefin (később gróf Deym Józsefné) volt. Jelentősebb művei: Felszólítás egy tanintézet felállítása iránt..., Mein Halbes Jahrhundert B.T. Emlékiratai. A reformkor nagyjai közt van a helye, akinek élete, közéleti tevékenysége ma is példát mutat. Halálának helyéről és időpontjáról ellentmondásosak az információk. Egyes források szerint 1861. szeptember 17-én halt meg Martonvásáron, a másik úgy pontosít, hogy 1863-ban halt meg Vácdukán, és Martonvásáron helyezték örök nyugalomra.