A XIX-XX. század fordulójának jelentős irodalmi képviselője Bécsben született 1833. szeptember 30-án. Fájdalmas-elégikus hangvételű prózájának és verseinek témája a hadsereg (amelyben egy ideig katonatisztként szolgált) és a bécsi társasági élet. Finom pszichológiai érzékkel regisztrálta a Monarchia bomló végnapjait. Jelentősek pszichológiai és hangulati finomságokkal megírt novellái; hősei fáradt, az élettel megbirkózni nem tudó emberek. Versei közül kiemelkedik a Bécsi elégiák c. kötet, amely melankólikusan tompított hexameterekben előrejelzi egy kultúra közeli végét. Prózai művei általában keretes szerkezetűek, külön elbeszélő meséli el a történeteket, a novella megkövetelte tömörség helyett inkább lazább jellemrajzot nyújt. A császárvárosban érte a halál.