Grawátsch Tivadar Budapesten látta meg a napvilágot 1901. szeptember 6-án. 1925-ben a Színészegyesület Színészképző Iskolájában szerzett diplomát. Kezdetben vidéki színházakban játszott, majd a Belvárosi és a Király Színházban, a Fővárosi Operettszínházban és a Terézkörúti Színpadon láthatta a közönség. 1933-tól 11 éven át a Magyar, majd az Andrássy úti Színház tagja volt. A II. világháborút követően a Belvárosi és az Operett Színházban lépett fel. 1954-től haláláig a Vígszínházban játszott. Igazi jellemábrázoló művész volt. Akár vígjátéki, akár drámai szerepeket alakított, figuráit egyaránt meggyőző erővel keltette életre. Játékára a derűs komikum, az emberi megnyilvánulás volt jellemző. Számos magyar filmben játszott. Vidám, derűs hangját őrzik a rádióstúdiókban rögzített hangszalagok. 1975-ben kiváló művész címet kapott. Főbb szerepei: Lőrinc barát (Shakespeare: Rómeó és Júlia), Illje (Dürrenmatt: Az öreg hölgy látogatása), Zsupán (Strauss: A cigánybáró), Beppo (Heltai: A néma levente), Ed Mosher (O'Neill: Eljő a jeges); filmszerepei: Csákó és kalap, Behajtani tilos, Katyi, Déryné, Othello Gyulaházán. Visszaemlékezései 1982-ben Hol vagytok, ti régi játszótársak?... címmel jelentek meg. Siófokon érte a halál.