Mongólia területén több világbirodalom emelkedett fel, mint a Hun vagy az Avar Birodalom. Később a Türk Birodalom része volt, majd ujgur és kirgiz uralom alatt állt. A X. században a kitájok egyesítették a mongol és tunguz törzseket, államukat a dzsürdzsik verték szét (1125). Az első mongol állam megteremtése Temüdzsin, a későbbi Dzsingisz kán nevéhez fűződik (1162-1227), aki legyőzte szomszédait, majd uralmát Észak-Kínára és Közép-Ázsiára is kiterjesztette. Vazallusává tette az orosz fejedelmeket, a mongol hadak 1240-1502 között meghódították Perzsiát, Elő-Ázsiát, Koreát, Hátsó-Indiát, Indonéziát és Kínát, és 1241-ben betörtek Lengyelországba és Magyarországra is. A mongol birodalom Timur Lenk (1336-1405) uralkodása alatt élte másodvirágzását. 1666-1911 között a mongol eredetű mandzsu dinasztia irányította a kínai birodalmat. Ennek bukása után a terület orosz protektorátus lett, majd 1921. július 11-én kinyilvánították Mongólia függetlenségét. 1924-ben a szovjetek bábkormányt juttattak hatalomra, amely november 26-án kikiáltotta a Mongol Népköztársaságot. Az országban jelentős szovjet haderő állomásozott, 1939-ben jórészt ezek verték vissza a japánok támadását. Mongóliában csak a Szovjetunió felbomlása után kezdődhetett meg a demokratikus átalakulás: 1990-ben létrejött a többpártrendszer, 1992. január 13-án a parlament elfogadta az új demokratikus alkotmányt és szabad választásokat tartottak, 1993-ra kivonták a szovjet csapatokat. A hetvenéves orosz uralom után gyorsan feléledt a mongol nemzeti büszkeség, ezzel együtt Dzsingisz kán kultusza. Az ország neve 1991. november 21-től Mongol Köztársaságra, 1992. február 12-től `röviden` Mongóliára változott.