1860. november 18-án született Kurglówka-ban. 1872-től a varsói konzervatórium növendéke, majd 1878-tól zongoratanára volt. 1884-87 között Bécsben folytatta tanulmányait, közben maga is tanított Strasbourgban. Szólistasikereit Bécsben, Párizsban, Londonban és New Yorkban kezdte 1887-91 között. Előadói stílusa a liszti hagyományokat folytatta. Személyisége, elődjéhez, Liszthez hasonlóan misztikus rajongást váltott ki a koncerttermekben. Repertoárján főleg Chopin, Bach, Beethoven és Schumann szerepelt. Korának egyik legismertebb pianistája lett. 1898-ban Svájcban telepedett le. Manru című operáját Drezdában mutatták be 1901-ben, B-moll szimfóniáját Bostonban adták elő 1909-ben, s ebben az évben kinevezték a varsói konzervatórium igazgatójává. Az I. világháborúban tagja volt a Lengyel Nemzeti Bizottságnak, majd az Egyesült Államokban Wilson elnökkel tárgyalt a lengyel függetlenségről. A háború után Pilsudski megbízott államfő felkérte, hogy alakítson pártoktól független szakértői kormányt. Az 1919 januárjában megalakult kormányban a külügyeket is magának tartotta fenn. Működése nem volt sikeres, 1919 novemberében lemondott, elhagyta Lengyelországot, és soha többé nem tért haza. 1921-től ismét fellépett, jótékonysági koncerteket adott Európában és Amerikában a háború áldozatainak javára. A II. világháború elején, 1939-ben a párizsi ideiglenes lengyel kormány elnöke, a Lengyel Nemzeti Tanács elnöke lett. Franciaország kapitulációja, 1940 júniusa után az Egyesült Államokba ment, ott halt meg nem sokkal később.