Nagyajtán látta meg a napvilágot. 1835-37-ben a berlini egyetemen tanult. Herder és a Grimm testvérek művei figyelmét a népköltészetre irányították. 1838-tól Kolozsvárott unitárius lelkész, a főiskola tanára, 1861-től püspök volt. Vallotta, hogy a vallás is megköveteli a gondolkodást, mert csak így lesz életet adó meggyőződéssé. Megítélése szerint a lelkésznek kötelessége érzelemteljes, de ésszerű vallást tanítani, amely az észnek erőt, a szívnek meleget ad. Sürgette az egyházak együttműködését, révbe segítette az egyház autonómiáját és megóvta az egyházi világszemléletet az egyoldalúságtól. Nézete szerint az iskolában csak a tudást lehet megszerezni, a műveltséget az önképzés adja. Az egyházi jellegű irodalom területén legjelentősebb műve Káté-ja volt, amely olyan feldolgozás, amely utat nyitott a történelmi és a dogmai kötöttségektől mentes, szabadelvű hittételek terjedésének. E munka Channing Kátéjának átdolgozása, amely az egyházi dogmák és hitvallások helyett csak a keresztény vallást tanítja a Szentírás alapján. Az irodalomban friss, népies hangú dalaival jelentkezett, majd az 1840-es évektől gyűjtötte a székely népköltészet termékeit. 1863-ban adta ki Vadrózsák című kötetét, amely balladákat, dalokat, táncrigmusokat, találós kérdéseket, népmeséket tartalmaz, valamint egy tájszótárt és egy tanulmányt a székely nyelvjárásokról. Fő művei: Magyar Népköltési Gyűjtemény, Székely Népköltési Gyűjtemény. Ismert újságírói tevékenysége; dolgozott a Vasárnapi Újságnak, az Erdélyi Híradónak és a Kolozsvári Közlönynek is. Kolozsvárott hunyt el 1875. március 26-án.