Diákkorában számos helyi és európai nyelvet sajátított el, s részt vett a modern indonéz nyelv továbbfejlesztésében. 1927-ben Bandungban általános mérnöki diplomát szerzett, de a politika jobban érdekelte, alapító tagja lett Indonézia Nemzeti Pártjának. A holland gyarmatosítók elleni tevékenysége miatt 1929-31 között börtönben ült, majd kilenc évet száműzetésben töltött Flores és Szumátra szigetén. A háborúban a japánok tanácsadója és propagandistája volt, munkásokat, katonákat és prostituáltakat toborzott számukra. Nyomására a japánok függetlenséget adtak Indonéziának, 1945. június 1-jén tartott beszédében fogalmazta meg a `pancsa silát`, az öt alapelvet (nacionalizmus, internacionalizmus, demokrácia, szocializmus, istenhit). Japán bukásakor a függetlenség aktivistái elrabolták és meggyőzték, s ő 1945. augusztus 17-én kikiáltotta Indonézia függetlenségét, s az ország első elnöke lett. A hollandok rendőri akcióikkal sem tudták visszaszerezni a hatalmat, és 1949. december 27-én hivatalosan is megadták a nemzeti szuverenitást. Sukarno bevonult Jakartába, népes kíséretével és műgyűjteményével a holland főkormányzó palotájába költözött. Féktelen költekezése mellett a gazdasági élet összeomlott, az egészségügy, az oktatás és a kultúra területén születtek csak eredmények. Sukarno jelentős szerepet játszott az 1955. évi bandungi el nem kötelezett konferencia összehívásában. 1956-ban megszüntette a pártokat, hogy létrehozhassa a nemzeti egységet, majd felszámolta a parlamenti demokráciát és a szabad vállalkozást, államosította a kőolaj-vállalatokat, s egyszemélyi diktatúrát vezetett be, amelyet irányított demokráciának nevezett. 1959-től miniszterelnök is volt, kormányába bevette a kommunistákat. 1963-ban a hollandok átadták Indonéziának Nyugat-Iriánt, 1965-ben Malajzia támogatása miatt kilépett az ENSZ-ből. 1965. szeptember 30-án a gazdasági és társadalmi helyzet romlása miatt katonai puccs tört ki, amelyben Sukarnónak is része lehetett. Hat vezető tábornokot gyilkoltak meg az összeesküvők, köztük kommunisták, akik megszállták a kulcspozíciókat és új forradalmi rendszert kiáltottak ki. Az államcsínyt Suharto tábornok, a jakartai helyőrség parancsnoka verte le. A kettejük közti hatalmi harcban 500 ezer kommunistát öltek meg. 1966 márciusában Suharto széles körű hatalmat kapott, majd csakhamar ügyvezető elnök lett. Sukarno 1967-ben államfői tisztéről is lemondott, utóda, Suharto 1968-ban vette át a teljes hatalmat. Sukarno kultuszát betiltották, de az 1970-es évek végén rehabilitálták.