Camillo Benso di Cavour Torinóban született 1810. augusztus 10-én. A torinói katonai akadémia elvégzése után 1926-ban hadnagy lett, de 1931-ben leköszönt tiszti rangjáról, s egy Torino környéki község polgármestereként és egy családi birtok intézőjeként tevékenykedett. 1947-ben megalapította a Feltámadás című lapot (erről nevezték el az olasz egységmozgalmat), 1848-ban parlamenti mandátumhoz jutott. II. Viktor Emánuel szárd király trónra lépése után 1850-től mezőgazdasági és kereskedelmi, 1851-52-ben pénzügyminiszter volt, 1852 novemberében az uralkodó miniszterelnökké nevezte ki, s reformok sorozatával fellendítette az ország gazdasági életét. A szárd állam liberális, antiklerikális szellemi megújítása, az olasz egység eszméjének elterjesztése, valamint a Habsburgok elleni harcot segítő katonai és diplomáciai tevékenység volt a programja. III. Napóleonnal szövetkezett Észak-Itália felszabadításához, ügyes diplomáciával a maga javára fordította Garibaldi győzelmeit, s 1861 márciusára a Savoyai- dinasztia alatt egyesítette a félszigetet (Velence és Róma kivételével). 1861. március 17-től Olaszország első miniszterelnöke, egyben külügy-, belügy- és tengerészeti minisztere volt. A teljes olasz egységet (1870) már nem érte meg.