Szegváron született 1885. április 1-jén. A budapesti tudományegyetemen Török Aurél tanítványa, majd tanársegédje volt. 1914-ben egyetemi magántanárrá képesítették. 1936-tól a Néprajzi Múzeum igazgatója, 1940-49-ben az Alföldi Tudományos Intézet egyik megszervezője és első igazgatója volt. 1949-59-ig a szegedi egyetem, 1959-65-ig a budapesti egyetem embertani tanszékének vezetője volt. 1923-ban ő indította meg és szerkesztette az Anthropológiai Füzeteket. Széles körű tudományos munkássága a népvándorlással és a honfoglaláskori leletekkel kapcsolatos. Nevéhez fűződik többek között Martinovics Ignác és társai budai sírhelyének felkutatása és maradványaik azonosítása. Az 1920-as években határozottan fellépett a fajbiológiai irányzat ellen. A magyar fővárosban érte a halál.