A nemesi családból származó Don Pedro Calderón de la Barca Madridban született 1600. január 17-én. Madridi jezsuitáknál, majd Alcalá de Henares (1612-15) és Salamanca egyetemén tanult (1615-20). Fiatalon katonának állt, s a heves vérű, önkényeskedő és párbajozó spanyol nemes ifjak aranyéletét élte. 1623-tól 1625-ig valószínűleg Itáliában és Németalföldön katonáskodott. 1638-ban baszk földön a franciák, 1640-től 1642-ig pedig a katalán felkelők ellen harcolt. Kezdeti irodalmi sikereit a húszas évek elején különböző szentté avatások alkalmából rendezett költői versenyeken aratta. Első színpadi művét Szerelem, becsület és hatalom címmel 1623-ban írta. 1635-ben a Buen Retiro királyi palotát A legnagyobb varázslat, a szerelem című komédiájával avatták fel. Ekkor már ő volt a spanyol királyi udvar látványos barokk külsőségek között folyó színházi életének fő irányítója, akit érdemei elismeréséül IV. Fülöp 1636-ban a Santiago-rend lovagjává tett. 1645-ben Alba hercegének szolgálatába lépett. 1651-ben pappá lett, egy évtizeden át Toledóban (1653-63), majd haláláig Madridban élt mint a király tiszteletbeli káplánja. Drámaírói tevékenységét a húszas évek elejétől haláláig folytatta. A Lope de Vega által kialakított sajátos drámaforma legjelentősebb folytatója és továbbfejlesztője, a spanyol `aranyszázad` hanyatló korszakának legjellemzőbb irodalmi kifejezője volt. Színháza nagy elődjétől főként abban különbözik, hogy uralkodó jegye nem a közvetlen természetesség, hanem a nagyfokú tudatosság, a szigorú logika, a rendszer. A világosan átgondolt cselekmény rendkívül koncentrált, minden felesleges kitérőtől mentes. Drámáinak cselekménye mindig egyetlen kimagasló drámai hős körül forog, mint Pedro Crespo A zalameai bíró, Segismundo Az élet álom és Don Gutierre A saját becsületének orvosa című drámákban. Új műfajt is teremtett, a zarzuelát, a vígopera sajátos spanyol változatát. Fő művei: Az élet álom, A zalameai bíró, Az állhatatos fejedelem és A csodatévő mágus.