Az urbanai Illinois egyetemen tanult, a rochesteri egyetemen szerzett doktori fokozatot, majd a baltimore-i Johns Hopkins egyetemen, a berlini Vilmos Császár Intézetben és az edinborough-i egyetemen végzett tanulmányokat. 1932-től a washingtoni egyetem biokémiai tanszékét vezette, 1938-67 között a New York-i Cornell egyetem professzora és tanszékvezetője volt, majd az ithacai egyetemen a kémiaprofesszora lett. Jelentős szerepe volt a penicillin kutatásában és szintézisében, a biotin - egy kéntartalmú vitamin - elkülönítésében és szerkezetének meghatározásában. Patkánykísérletekkel állapította meg a vitamin hatását, és H vitaminnak nevezte el. Vizsgálta az emberi szervezet fehérje anyagcseréjét, kimutatta a folyamatokban szerepet játszó peptideket. A Nobel-díjat 1955-ben kapta `biokémiailag jelentős kénvegyületek tanulmányozásáért, különösen az első polipeptidhormon szintéziséért`. Eredményei nemcsak a kémia, hanem az orvostudomány szempontjából is jelentősek. White Plains-ben halt meg 1978. december 11-én.