A magyar felvilágosodás kalandos életű egyénisége Zurányban látta meg a napvilágot. 1773-ban Móron belépett a kapucinus rendbe. A besnyői, a nagyváradi és a schwechati kolostor után 1781-ben Bécsbe ment. Röpiratokat írt, s a kolostori élet visszaéléseire hívta fel II. József figyelmét, majd kilépett a rendből. 1784-től a lembergi egyetemen keleti nyelveket tanított. 1791-ben protestáns hitre tért, s Berlinben Fichte német filozófussal a szabadkőművesek szervezeti programján dolgozott. 1809-ben Pétervárott lett a keleti nyelvek és a bölcsészet tanára, majd Szaratov mellett nevelőintézetet alapított. 1833-ban oroszországi evangélikus főszuperintendens lett. Nagyon jelentős művet írt - külföldön - Magyarország történetéről, amelyben főként a középkort részletezte. Ismertek misztikus, pszichologizáló történelmi regényei is, önéletrajzi írásai pedig értékes kor-dokumentumok. Szentpétervárott halt meg 1839. december 15-én.