Ercsiben született 1885. május 2-án. 1906-ban végzett a budapesti tudományegyetem latin-görög szakán. 1916-ban filozófiából magántanári képesítést nyert. 1921-től a pécsi egyetem tanára, 1923-24-ben rektora volt. 1940-től a szegedi egyetem filozófiaprofesszora, 1942-től felsőházi képviselő volt. Első írásai az Irodalomtörténeti Közleményekben jelentek meg. Lefordította, magyarázó tanulmánnyal és jegyzetekkel látta el Pascal Gondolatok című művét, valamint Arisztotelész Metafizikáját. Tagja volt az Athenaeum és a pécsi Pannónia című irodalmi folyóiratok szerkesztő bizottságának. Filozófiája magában foglalja a különböző irányzatokat a pozitivizmustól a neokantizmusig. Ontológiája szerint a szellem, az Én az, aki teremti, tevékenysége révén létrehozza és fenntartja a világot. Jelentős még etikája és filozófiatörténete is. Fő művei: A filozófia története, Az ethika alapvonalai, A modern gondolkodás, Az antik filozófia, Ember és világ, A filozófia, Életeszmények változása.