Őt tartották az `élő James Bondnak`, a világhírű regény- és filmhős `eredetijének`. Ő már 1943-ban megtette azt, amit a későbbi utód: egyedül, ejtőernyővel, a korabeli csúcstechnikát megtestesítő túlélő felszereléssel ereszkedett az ellenséges vonalak mögé, hogy Churchill megbízásából felvegye a kapcsolatot Tito partizánjaival. Előzőleg, a sztálini tisztogatások idején diplomataként a moszkvai angol nagykövetségen szolgált, majd elhagyva a diplomáciai szolgálatot, beállt a hadseregbe. Katonai pályafutása során nem a jugoszláviai bevetés volt az első `Bond-szerű` kaland: több rendkívüli feladatot teljesített Rommel vonalai mögött Észak-Afrikában is. A háború utolsó éveit Tito oldalán harcolta végig, s utána is Belgrádban maradt, mint London hivatalos képviselője. Nem időzött azonban sokáig a bársonyszékben; nyughatatlanul utazgatott a világ legveszélyesebb térségeiben, s illegálisan, életét kockáztatva, bejárta egyebek mellett a korabeli szovjet Közép-Ázsiát is. Jóllehet szoros barátság fűzte Ian Fleminghez, a Bond-sztorik szerzőjéhez, sohasem volt hajlandó megerősíteni, hogy ő lett volna a 007-es ügynök élő modellje. Londonban érte a halál 1996. június 18-án.