Csepregen született 1742. március 17-én. 1761-től jezsuita szerzetes volt, Nagyszombaton teológiát tanult. A rend 1773. évi feloszlatása után világi pap, Szekszárdon káplán, majd Vácott püspöki szertartó, végül haláláig Besztercebányán plébános volt. 1789-ben kezdett gabonanemesítéssel foglalkozni. Először rozzsal, majd lengyelbúzával, végül hajatlan árpával kísérletezett, amelynek eredményeiről 1792-ben az első magyar gabonanemesítésről szóló könyvben számolt be. Kimutatta, hogy az alacsony terméshozamok az évszázadok óta változatlan, megrögzött, rossz szántási és vetési szokásokra vezethetők vissza. Bebizonyította, hogy a jó talajelőkészítéssel, a ritkább vetéssel, megfelelő hengerléssel, fogasolással, vesszőboronálással a három ujjnyi mélységbe vetett gabona 30-60 szorosát is visszaadja a vetőmagnak. Ugyanekkor alkalmazta az ún. szelekciós eljárást, amellyel a legjobban fejlett egyedeket választotta ki továbbtenyésztésre. Besztercebányán halt meg.