Sopronban született 1861. december 25-én. A népfőiskola után evangélikus líceumba járt. Már ekkor érdekelte a földrajz, 17 évesen belépett a Földrajzi Társaságba. A budapesti egyetemen bölcsészdoktori és tanári diplomát szerzett, majd annak antropológiai tanszékén tanársegéd lett. 1888-ban részt vett a Magyar Turista Egyesület megalakításában, szintén ebben az évben a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) munkatársaként folytatta pályafutását. 1897-ben a demográfia egyetemi magántanárává nevezték ki, 1906-ban rendkívüli egyetemi tanári címet nyerte el. 1906-26 között a KSH igazgatójaként jelentős szerepet játszott abban, hogy a statisztika több szakágában publikációk sorozata jelent meg a hazai és nemzetközi szaksajtóban. Néhány évig intézetvezetőként a Fővárosi Könyvtár felügyeletét is ellátta. 1914-től a Magyar Földrajzi Társaság alelnöke volt, 1926-ban az MTA rendes tagjai sorába választotta. 1925-31 között a Magyar Statisztikai Társaság elnökeként is tevékenykedett. Történeti-demográfiai munkáival megalapozta a magyar történeti statisztikai kutatásokat, úttörő jelentőségűek útikalauzai. Számos értékes, Sopron város népesedés- és gazdaságtörténetére vonatkozó tanulmánya jelent meg. 1937-ben kiadta Magyar László Afrika-kutatóról szóló alapvető művét, 1938-ban Magyarország népessége II. József korában című dolgozatával kiemelkedő akadémiai elismerést ért el.