A rendszeres testnevelés kezdeményezője Győrött látta meg a napvilágot 1825. május 4-én. Lipcsében bölcsészeti és jogi tanulmányokat folytatott. Az 1848-49-es szabadságharc idején Görgey Artúr főhadiszállásán honvéd kapitányi rangban szolgált. Orvosi diplomát csak később szerzett Bécsben. Külföldi tanulmányútja befejeztével Lembergben telepedett le, ahol a természetgyógytan tanáraként a hasonszenvi gyógymóddal (homeopátia) foglalkozott. Saját költségén gyógygimnasztikai intézetet hozott létre, majd 1861-ben visszatért Magyarországra. A budapesti egyetemen szakterületét (`hasonszenvi különös kór- és gyógytan`) oktatta 1905-ig, valamint gyakorló orvosként a Bethesda és Rókus Kórház főorvosi tisztét is betöltötte. 1873-75 között a Hasonszenvi Lapokat szerkesztette. Az Orvosi Hetilapban 1861-ben megjelent Országos testgyakorlat című cikkével tulajdonképpen a hazai tornamozgalom elindítójának tekinthető. Először javasolta ugyanis, hogy a testmozgást vegyék tantárgynak az iskolákban, valamint tornaintézetet állított fel. Emellett 1863-ban kérvényezte az első magyar sportegylet megalakítását. Bár indítványát elutasították, még abban az évben létrejött a Pesti Tornaegylet (PTE), amelynek elnökévé választották, a mai pesti Szentkirályi utcában pedig berendezték az első tornacsarnokot. Életrajzához hozzátartozik, hogy szabadkőművesként tagja volt az első magyar nyelvű, pesti Szt. István Páholynak.