A mohácsi születésű író irodalmi tevékenységének javát a német és magyar kultúra kapcsolatainak szolgálatába állította. Egyformán írt magyarul és németül, így aztán műfordítóként is tevékenykedett. Németre fordította például a Bánk bánt, Az ember tragédiáját, valamint a Csongor és Tündét. Egyik alapítója volt a Tűz című folyóiratnak, titkára, majd alelnöke a Magyar Pen Clubnak. Regényt írt Rózsavölgyi Márkról, Fráter Erzsébetről és Dante feleségéről. Legsikerültebb színdarabja a Hamu, amelyet a Thália Társaság mutatott be 1908-ban. Több opera és dalmű szövegírójaként is ismert. 1944-ben deportálás közben halt meg.