Marosújváron látta meg a napvilágot. Először csak pódiumon hirdette az `igét` anyanyelvén, azután a kolozsvári Nemzeti Színházban (Magyar Színházban) folytatta a küzdelmet a magyar nyelv és kultúra fennmaradásáért. Amikor Erdélyben végképp reménytelennek tűnt számára a küzdelem, 1947-ben családjával együtt Magyarországra települt át. Vidéki színházakban, kultúrházakban tanúsította, hogy a szép magyar beszéd él és élni akar. 1985-1990-ig a Vers és dal a Várban estek szervezője volt. Előadóestjeit főleg a magyar népköltészet remekeiből, balladáiból állítja össze. 1965-ben Jászai Mari-díjjal, 1971-ben érdemes művész címmel, 1995-ben Kossuth-díjjal tüntették ki. Megkapta a Magyar Örökség kitüntető címet is. Budapesten hunyt el 2006. január 23-án.