A magyar nőnevelés egyik úttörője Máramarosszigeten látta meg a napvilágot. 1846-tól Teleki Blanka pesti nőnevelő intézetében volt tanítónő, majd 1849 elején Teleki Blankával Debrecenben sebesülteket ápolt, az üldözötteket, majd a bujdosókat segítette és a forradalom, a függetlenség gondolatának ébren tartásán munkálkodott. Erdélyben lett nevelőnő, de hazafias tetteiért elfogták, 5 évi várfogságra ítélték és Teleki Blankával a kufsteini várbörtönben raboskodott. Szabadulása után Máramarosszigeten leánynevelő intézetet alapított. Ennek megszűnése után 26 éven át a Teleki családnál volt nevelőnő. Közben 1865-től a Máramaros című lap munkatársaként gazdasági, politikai, irodalmi és főleg színházi vonatkozású cikkei jelentek meg. A szabadságharcra vonatkozó visszaemlékezéseit, tárcáit, verseit fővárosi lapok is közölték. Budapesten halt meg 1897. április 8-án.