A budapesti egyetem állam- és jogtudományi karán államtudományi doktorátust szerzett. Már 1909 és 1914 között az erdélyi Fogaras megye főszolgabírója, illetve főjegyzője volt. Részt vett az I. világháborúban, ahonann hazatérve Zólyom megye főispánjává nevezték ki. Magyarország feldarabolása után Veszprém megyei birtokaira vonult vissza. 1920-27 között több megyében volt főispán (Győr, Komárom, Moson). Emellett aktív szerepet játszott a református egyház világi vezetésében is. 1927-ben kormánypárti programmal a magyaróvári kerület országgyűlési képviselőjévé választották. A következő évben miniszterelnökségi államtitkárrá nevezték ki, 1935. január 9-én pedig Gömbös Gyula kormányának földművelésügyi minisztere lett. Nevéhez fűződött az új erdőtörvény és cselédtörvény megalkotása, valamint a hitbizományok reformjáról szóló törvénycikkek elfogadása. 1936. május 14-től ő látta el a betegeskedő Gömbös Gyula helyett a miniszterelnöki teendőket, majd a kormányfő halála után, 1936. október 10-én a helyébe is lépett. Eleinte folytatta a hivatalos, konzervatív politikát, szembeszállt a diktatórikus törekvésekkel, betiltotta a nyilaskeresztes pártot, becsukatta Szálasi Ferencet. Kezdetben külpolitikájában Londonnal és Párizzsal is igyekezett megfelelő jó viszonyt kialakítani, sőt a kisantant felé is nyitottabb politikát hirdetett. 1938-ban Győrött bejelentette egymilliárd pengős fegyverkezési programját. Ez azonban - egyes történészek állításával ellentétben - nem a háborús tervek realizálására szolgált, hanem az akkori, önvédelemre sem képes hadsereg fejlesztését, megfelelő szintre emelését tűzte ki célul. 1937 végén látogatást tett Németországban, s ettől kezdve egyre inkább jobbra tolódott. Németbarát politikusokat vont be a kormányba, tárgyalásokat kezdeményezett Szálasival, előkészítette az 1938-as első zsidótörvényt. Amikor a Szálasival folytatott tárgyalásai kitudódtak, olyan helyzetbe került, hogy 1938 május közepén kénytelen volt lemondani; s helyét Imrédy Béla vette át. Életének még hátra lévő másfél évében kormánypárti képviselőként működött a parlamentben. Kormánymegbízottként részt vett az első bécsi döntés előkészítésében, s 1938. december 5-től haláláig, 1939. november 1-ig a képviselőház elnöke volt.