Fiatalon volt segédmunkás, majd egy templomfestőnek segédkezett. 1942-től a Honi Hadseregben szolgált. A háború után a krakkói Képzőművészeti Akadémián festészetet tanult, majd a Lódzi Filmművészeti Főiskolára járt, ahol 1952-ben kapott rendezői diplomát. Gyermekkori élményei és a háború határozták meg filmes pályáját, látásmódját a nagy lengyel képzőművészek formálták. A lengyel filmiskola születését A mi nemzedékünk című (1954) filmjétől számítják. Érdeklődésének középpontjában mindig a lengyel sors történelmi léptékű vizsgálata állt. Legismertebb filmjei: Csatorna (1956), Hamu és gyémánt (1958), Lotna (1959), A kisvárosi Lady Machbeth (1961), A paradicsom kapui (1967), Minden eladó (1968), Légyfogó (1969) Tájkép csata után (1970), Nyírfaliget (1970), Menyegző (1972), Márványember (1976), Vasember (1981), Ígéret földje (1974), Danton (1982), Ördögök (1988). A televízió számára is készített filmeket, emellett számos színházi rendezése volt Lengyelországban és külföldön. 1999-ben Adam Mickiewicz Pan Tadeuszát filmesítette meg. Ugyanebben az évben az Amerikai Mozgókép Alapítvány róla nevezte el a Szabadság-díjat, amelyet minden évben Kelet- és Közép-Európa egy rendezőjének adományoznak. 2000 márciusában életművéért Oscar-díjat kapott. 2001 júniusában megkapta a francia Becsületrend parancsnoki keresztjét. Még ugyanebben az évben Németország Nagy Érdemkeresztjével tüntették ki. 2002 májusában Varsóban megnyitották filmrendezői mesteriskoláját, ugyanebben az évben mutatták be az Aleksander Fredro Bosszú című vígjátékából készült filmjét. 2006-ban Életműdíjat, tiszteletbeli Arany Medve-díjat kapott a berlini filmfesztiválon.