A sportág első magyar olimpiai és világbajnoka Budapesten született 1907. július 26-án. Nemzetközi porondon 1930-ban Luxemburgban aratta első sikerét, amikor nyújtón lett világbajnok. Az 1932. évi Los Angeles-i olimpián lólengés és műszabadgyakorlatával arany-, egyéni összetettben és korláton ezüstérmes lett. 1927-36 között hétszeres magyar bajnok volt egyéni összetettben. Sikerei ellenére sem jutott megfelelő álláshoz. Az akkori társadalombiztosító, az OTI kisfizetésű hivatalnoka volt, ezért mind több bemutatót tartott, majd később artistaként külföldi cirkuszokban lépett fel. Ezért profinak nyilvánították. A berlini olimpia előtt visszaadták amatőr státuszát, a szerek mellett azonban már nem volt a régi. A világháború befejezése Németországban érte, majd kivándorolt Argentínába. Kezdetben artistaként lépett fel. Híres száma - fejen állva hegedült és közben magyarnótákat énekelt - nagy sikert aratott. A válogatott edzőjeként és az argentin testnevelési főiskola tanáraként vonult nyugdíjba. Azon kevés magyar olimpiai bajnok egyike, aki távozása után nem látogatott haza.