A nyugat-afrikai partvidék a XIII. századtól az Asanti Birodalom része, de a tengerpart a fantik kezén volt. A portugálok 1471-ben fedezték fel a területet és Aranypartnak nevezték el. (A tengerparton a XV. századtól felépített 40 erőd és vár a világörökség része.) A XVI. századtól rajtuk kívül az angolok, hollandok, németek, dánok hoztak létre kereskedőtelepeket, és főleg rabszolga-kereskedelemmel foglalkoztak egészen 1807-ig, amíg azt be nem tiltották. A XVIII. században évente mintegy 10 ezer rabszolgát hurcoltak innen Amerikába. A fantik, majd az asantik ellenállásának leverése után 1874-ben brit koronagyarmat lett, de az asantikat csak 1901-ben hódították meg teljesen. 1922-ben - a volt német gyarmat - Togót Ghánához csatolták. 1957. március 3-án Ghána volt az első afrikai brit gyarmat, amely kivívta függetlenségét a Brit Nemzetközösségen belül (az ország a Niger-vidék középkori birodalmáról kapta a nevét). Miniszterelnöke, Kwame Nkrumah lett, aki 1960. július 1-jén az akkor kikiáltott köztársaság élére került. Togó kivált Ghánából és önálló lett. Nkrumah elnök hatalmát 1966-ban jobboldali katonai puccs döntötte meg. Azután különböző politikai irányzatú katonai és polgári kormányzatok váltogatták egymást. 1981 utolsó napján Jerry Rawlings százados, a 1979-es választások eredményeként hivatalba került Hilla Limanntól vette át erőszakkal a hatalmat. A pártokat betiltották, az alkotmányt hatályon kívül helyezték. Csak 1992-ben engedélyezte újra a politikai pártok működését az országban.