Gyulán született 1930. február 10-én. 1944-ben családjából egyedül ő élte túl a megsemmisítő tábort. Hazatérése után a pannonhalmi gimnáziumban elkezdett tanulmányait Gyulán fejezte be. A Színház- és Filmművészeti Főiskola dramaturg szakáról mint osztályidegent eltávolították. Írt mesejátékot (Erős János), fordított klasszikusokat. 1951-ben József Attila-díjat kapott, a főiskolára is visszavették. Diplomamunkáját, a Szabadsághegy című drámát 1956-ban adták elő, azokban a napokban, amikor Rajk László temetése volt. Nagy Imre is végignézte az előadást, amelyet csakhamar ismét betiltottak. Gáli ott volt a felkelők között, majd Obersovszky Gyulával együtt szerkesztette az Igazság című forradalmi lapot. 1957-ben halálra ítélték, majd nemzetközi tiltakozás eredményeképpen (az akkoriban Londonban élő Ignotus Pál kérésére a Nobel-díjas tudós, Bertrand Russell járt közben az érdekében) büntetését 15 évi börtönre mérsékelték. 1961-ben amnesztiával szabadult. A Tűz balladája című meséjét bemutatta a televízió. Drámái közül a Válás Veronában címűt betiltották, a Daliás időket a miskolci, a Szabadsághegyet a veszprémi színház mutatta be. Egyetlen novelláskötete (Szúnyogok és nemeskócsagok) halála után jelent meg. Munkásságából kiemelkedik az Ibsen-drámák magyarra ültetése. Budapesten hunyt el.