Párizsban látta meg a napvilágot. Írásmódját eleinte a kései szimbolisták költészetéhez sorolták, de hamarosan szakított a rímes verseléssel és egy sajátos impresszionista szabadvers-formát munkált ki. Később az irodalmi kubizmus egyik mestere lett. Nagy befolyással volt a szürrealistákra, akik egyik elődjüket tisztelték benne, ő maga azonban sohasem csatlakozott az irányzathoz. Minden új iránt fogékony, sajátos formanyelvet teremtő költő volt. Kedvelte a szokatlan képeket, hasonlatokat, új szavakat faragott, új témákkal, modern életérzésekkel gazdagította a lírát. A hangulatok, az apró részletek, a sejtetés költője volt. Verseit főként Párizs ihlette. 1923-ban Paul Valéryvel és Larbaud-val megalapította a Commerce című folyóiratot. Visszaemlékezései három kötetben jelentek meg: Refuges (1942), Lanterne magique (1944), Portraits de famille (1947). 1947. november 25-én halt meg Párizsban.