Kolozsváron született 1823. augusztus 21-én. Középiskolai és jogi tanulmányait szülővárosában végezte. A szabadságharc alatt Kossuth titkára, a radikális szellemű Marczius Tizenötödike egyik szerkesztője, majd a Honvédelmi Bizottmány titkára. A szabadságharc leverése után hosszú évekig emigrációban élt, a Presse, a New York Times, a londoni Morning Star munkatársa volt. 1851-ben távollétében halálra ítélték. Franciaországban, Angliában, az Egyesült Államokban és Itáliában élt. A kiegyezés évében tért haza, dolgozott a Hon című újságnál, majd az Ellenőr alapítója és szerkesztője, később a Magyar Nemzet főmunkatársa volt. Publicistaként a XIX. század végi sajtó egyik legtevékenyebb tagja; könnyed hangú, szellemesen támadó stílusával új irányt szabott a politikai újságírásban. Számos politikai és szépirodalmi művet fordított angolból. 1867-től országgyűlési képviselő volt, kezdetben balközép, majd szabadelvű párti programmal.