Rinyaujlakon született. Apja a helyi református elemi iskola igazgató-tanítója volt. Ő maga a csurgói református gimnáziumban érettségizett, majd a budapesti Műegyetemen szerzett gépészmérnöki diplomát. Még abban az évben, 1925-ben az SKF, a Svéd Golyóscsapágy Rt. alkalmazottja és egyik legkiválóbb tervezőmérnöke lett. Az ún. Magyar Közösségnek az 1930-as évek közepétől volt tagja. A szervezet - a magyar lakosság túlnyomó többségével együtt - a trianoni béke revízióját hirdette, de szemben állott mind a német, mind pedig az orosz hódító szándékokkal. Arany a háború után a Független Kisgazdapárt országos szervezési osztályát vezette, s 1946 decemberében tartóztatták le. 1947-ben a Magyar Közösség más tagjaival együtt az ún. `összeesküvési per` egyik fővádlottja lett. A perben halálra ítélték, majd büntetését 12 évi fegyházra változtatták. 1956-ban szabadult és jogilag rehabilitálták. Ezután tervezőmérnökként dolgozott, de haláláig (Budapest, 1987. november 14.) rendőri zaklatások kísérték. - A több száz vádlottal megrendezett első magyarországi kirakatper lefolyásáról szóló emlékiratában az olvasók `első kézből` kaphattak hiteles tájékoztatást az oroszországi NKVD és a magyarországi ÁVO pincéiben lezajló véres eseményekről, a vallató tisztek embertelenségéről, az ún. `független` bírák tevékenységéről, jelleméről.