A világhírű magyar matematikai iskola kiemelkedő alakja Győrben született 1880. január 22-én. A modern matematika egy új ágának, a funkcionálanalízisnek egyik megteremtője volt. Az I. világháború után Szegeden élt, s nagy része volt abban, hogy Szeged világviszonylatban is jelentős matematikai központtá vált. Egy ideig a szegedi egyetem rektora is volt, majd 1945-től haláláig a budapesti tudományegyetemen tanított. Legnagyobb szakmai sikerét az ő nevét is viselő Riesz-Fischer-tétellel aratta, de nagy szerepe volt az absztrakt terek fogalmának kialakításában is. Felfedezései alapozták meg a függvényterek, lineáris operációk és szubharmónikus függvények elméletét. Jelentős eredményeket ért el az ergodelmélet terén is. Egy Párizsban megjelent monográfiája korszakalkotó jelentőségű lett a funkcionálanalízis területén, szintén világsikert aratott a Szőkefalvy-Nagy Bélával együtt írt Lecons d'analyse functionelle című könyve. Munkásságát itthon és külföldön egyaránt elismerték.