A Drávától északra fekvő terület, az Ormánság megismerésének szentelte életét. Kákicson volt lelkész és emellett folytatta tudományos munkáját. Néprajzi vonatkozású cikkeit szaklapok közölték; ezek gyűjteményéből készült két forrásértékű műve: az Ormánság (1937) című tájmonográfia és a gyűjtését megjelentető - posztumusz - akadémiai kiadvány, az Ormánsági Szótár (1952).