Az egyetlen magyarországi alapítású szerzetesrend Boldog Özséb nevéhez fűződik. Özséb és a rendtársak életét tudományos kutatómunkával megörökítő, egyik legkorábbi magyar nyelvű munkát Gyöngyösi Gergely pálos szerzetes készítette el 1520 és 1526 között (Az első Remete Szent Pál rendjén lévő remetetestvérek életrajzai címmel). Ez alapján egy isteni sugallat hatására, a Pilisben apró lángokként elszórtan élő férfiakat Özséb maga köré gyűjtötte, s a tatárjárás után megszervezte közös életüket. A kezdeti nehézségek után közösség felvirágzása és terjedése a 14. század elején folytatódott. Gentilis, pápai legátus 1308. évi magyarországi látogatása meghozta számukra a várva várt engedélyt, s a következő évben már első Remete Szent Pál rendjeként emlegették őket. I. (Nagy) Lajos király komoly adományokkal támogatta őket. Számos kolostor alapítását köszönhették neki. A pápa a király személyes kérésére erősítette meg a rend kiváltságait.