1939-43 között végzett a Pázmány Péter Tudományegyetem történelem-művészettörténet-régészet szakán. 1946-49-ig a Pázmány Péter Tudományegyetem Klasszika Archeológiai Intézetének gyakornoka, majd tanársegéde, 1949-85-ig a székesfehérvári István Király Múzeum igazgatója volt. 1962-85 között egyidejűleg a Fejér megyei múzeumok igazgatói tisztét is betöltötte. Ő vezette a gorsiumi ásatásokat. Több hazai és külföldi tudományos társaságban töltött be, illetve tölt be vezető tisztségeket. Így elnöke a Magyar Régészeti és Művelődéstörténeti Társulatnak, vezetőségi tagja a Nemzetközi Görög-Latin Epigráfiai Társaságnak, rendes tagja az Osztrák, illetve a Német Régészeti Intézetnek. Szerkesztője az Alba Régia valamint a Die Römischen Inschriften Ungars című szaklapoknak. 1985 óta a régészettudományok doktora. Kutatásainak középpontjában a római birodalom története, ezen belül is a Pannóniában és a többi dunamenti provinciában létrehozott polgári és katonai szervezetek felépítésének és működésének tanulmányozása állt. Ezekben a témakörökben kiemelkedik négykötetes munkája: Die Verwaltung Pannoniens in der Römerzeit (Pannónia közigazgatása a római időkben). 1998-ban adták ki a Pannónia születése című művét. Tudományos munkásságának legnagyobb elismeréseként 1997-ben Széchenyi-díjjal tüntették ki `tudományos és múzeumszervezői tevékenységéért, pedagógiai munkásságáért, életművéért`. 2005-ben az MTA Magyar Örökség-díjjal tüntette ki `régészeti eredményei és politikailag alig tűrt munkái` miatt érdemelte ki az elismerést.