Eötvös József Budán született 1813. szeptember 3-án. Az 1840-es években a centrista ellenzék vezetőjeként harcolt a feudális intézmények ellen, a jobbágyság felszabadításáért és Magyarország demokratikus átalakulásáért. Ekkor születtek legjelentősebb alkotásai: A falu jegyzője és a Magyarország 1514-ben. Az 1848 márciusi forradalom utáni első felelős kormányban vallás- és nevelésügyi miniszter volt 1848 szeptemberéig, majd emigrált. 1853-tól ismét részt vett a közéletben. 1867-től haláláig vallás- és közoktatási miniszter volt. Nevéhez fűződött az általános és kötelező népoktatásról, valamint a zsidók egyenjogúsításáról szóló törvény megalkotása. Írói pályáját érzelmes versekkel és szinművekkel (Éljen az egyenlőség, 1841) kezdte. Első jelentősebb műve A karthausi cimű regény (1841) moralizáló társadalombirálatot fogalmaz meg. Feudalizmusellenes, a vármegye korruptságát leleplező regénye A falu jegyzője (1845) a magyar kritikai realizmus első kiemelkedő alkotása. A jobbágykérdés aktualitása jelenik meg a Dózsa-felkelésről szóló történelmi regényében (Magyarország 1514-ben, 1847). Jelentősek politikai tanulmányai és röpiratai is ( eform, 1846, A XIX. század uralkodó eszméinek befolyása az álladalomra, 1851). Eötvös Józsefet, irodalmi tevékenységének elismeréseként, 1835-ben az Akadémia levelező tagjává, 1839-ben tiszteleti taggá, majd 1866-ban az Akadémia elnökévé választották.