Apja József főherceg testőrtisztje, Kassa közigazgatási városparancsnoka volt. A Champagnan papi elemiben tanult, ott sajátította el a francia nyelvet. 1946-ban felvették a Színművészeti Akadémiára, de 1949-51 között, miután származása miatt a diákbizottság kitette a színiakadémiáról - politikai okokból - börtönben ült. Ezután Debrecenben, majd 1957-től a Madách Színházban játszott. 1958-ban - az 1956-os forradalomban vállalt szerepe miatt - újra börtönbe került. Szabadulása után 1961-től a szolnoki, végül 1964-84 között ismét a Madách társulatának tagja volt, majd nyugdíjba vonulása után is főként ott szerepelt, olykor vidéken is fellépett, illetve rendezett és játszott a Nemzeti Színházban. Előadóművészként a XX. század című műsorával, amelyet saját maga szerkesztett, új műfajt indított el a versmondás hazai művészetében. Hosszú pályafutása alatt számos emlékezetes alakítást nyújtott: Hamlet, Rómeó, megformálta több Moliére és Csehov darab címszerepét. Játszott a Koldusoperában, az Ármány és szerelemben, a Ványa bácsiban és a Kései találkozásban. Az átgondolt elemzés, az igen gazdag színészi eszköztár roppant tudatos és fegyelmezett használata mindig jól látszott játékán. Az elemzést, az értelmezést bölcs megbocsátással, elnéző iróniával művelte. Számos játék- és tv-filmben nyújtott maradandó élményt. Játszott - többek közt - az Aranysárkány, a Bolond április, a Szevasz Vera, a Nyár a hegyen, Az ember tragédiája, A magyar ugaron, a Csárdáskirálynő, a Redl ezredes című produkciókban. 1956-ban és 1969-ben Jászai Mari-díjat kapott, játékát 1980-ban Kossuth-díjjal, 1989-ben Magyar Művészetért díjjal ismerték el. 2001-ben posztumusz a Magyar Örökség-díjat kapott emberségéért és sugárzó művészetéért. 1993. február 7-én halt meg Budapest.