Akio Morita családja a hagyományos japán rizspálinka, a szaké főzéséből szerezte vagyonát. A fiatal Morita az Oszakai Egyetem fizikai szakának elvégzése után néhány barátjával rádiógyárat alapított, majd választékukat tovább bővítve először piacra dobták az első japán magnetofont, majd az első tranzisztoros zsebrádiót. Ez utóbbival 1957-ben kiléptek a nemzetközi piacra is. Mivel a japán név, a külföldi vásárlók számára nyelvtörő volt, cégüket 1958-ban átkeresztelték a jobban hangzó Sony Corporationra. Ezután Morita vette át az üzlet vezetését és 1960-ban megnyitotta első leányvállalatát az Egyesült Államokban, majd a következőt Svájcban. Az 1960-as évektől kezdve a japán cég a világ elsők közé került. Elkészítette a világ első, teljes egészében tranzisztorral működő tévéjét, 1962-ben első videóját. 1965-ben pedig a videomagnó már a háztartásokba került. A japán tv-k az 1960-as évek közepétől már színes képernyővel rendelkeztek és egyre kisebbek lettek. De még nagyobb sikert hozott a világhírű mérnök-üzletember számára az 1979-ben piacra dobott zsebmagnó, a walkman. Ezt követően a Sony a szórakoztató elektronikai piacon vezető szerepre tett szert. Az 1980-as években a Sony kifejlesztette a digitális videólejátszókat és megkezdte a CD-lemezjátszók gyártását. 1988-ban betört a lemezpiacra, s átvette a CBS-céget, a világ legnagyobb lemez- és hangszalag-gyártóját. Az 1990-es évek elejére a Sony konszernnek több mint tíz országban volt leányvállalatai, fiókjai termelőüzemei. Morita Made in Japan című könyvében foglalta össze üzleti filozófiáját. 1993-ban agyvérzés miatt vonult vissza az üzleti életből, mindössze a Sony tiszteletbeli elnöke címet őrizte meg. 1994-ben áttelepült Hawaira, ahonnan 1998 augusztusában tért haza. 1999. október 3-án halt meg Tokió-ban.