Robeson 1898. április 9-én született Princeton-ban. Apja felszabadított rabszolgából lett tiszteletes New Jerseyben. Robeson a New Brunswick-i Rutgers Egyetemre járt, ahol kitűnt az amerikai futballban: az év válogatottjába is bekerült. A sportkarrier helyett azonban a Columbia Egyetemet választotta. 1923-ban jogi diplomát szerzett, de mivel akkoriban a jogi pályán kevés munkalehetőség volt a színes bőrűek számára, inkább a színházat választotta. Először 1922-ben lépett fel Londonban, majd New Yorkban a Provincetown társulatának tagja lett, sikerrel játszotta O'Neill Jones császár című drámájának címszerepét. Színészi tehetsége mellett kivételes basszbariton hanggal is rendelkezett; 1925-ben adta első hangversenyét néger spirituálékból New Yorkban. A Show Boat című zenés játékban énekelte az Ol' Man River-t, amely világhírt hozott számára. Az Othello címszerepében 1930-ban nagy sikert aratott Londonban, majd a sikert 1943-ban megismételte a Broadway-n. Az 1950-es években baloldali nézetei miatt gyakorlatilag kiközösítették az Egyesült Államokban. Elhagyta hazáját, Angliában telepedett le és attól fogva hivatásos békeharcosnak vallotta magát. Megkapta a Lenin Békedíjat és szívesen látott vendég volt a Szovjetunióban, 1960-ban Magyarországon is fellépett. 1963-ban rossz egészségi állapota miatt visszatért Amerikába, de már elvonultan élt, fellépést nem vállalt, igaz nem is kérték rá. Az 1930-40-es években tucatnyi filmet forgatott, többek közt szerepelt a Sanders, a folyam ura, a Jerikó és A büszke völgy című alkotásokban. Philadelphia-ban hunyt el.