Esterházy: a magyarok saját maguknak hazudnak
2005. december 12. 10:07
Történelmét bevallani nem hajlandó, perspektíva nélküli társadalom egyedi teljesítményei voltak a kortárs magyar irodalom nagy művei. Az 1956 utáni Magyarország a magány hideg országa volt. - nyilatkozta Esterházy Péter író a Le Nouvel Observateur című francia hetilapnak adott kétoldalas interjúban.
A HVG beszámolója szerint a Le Nouvel Observateur Esterházy Javított kiadás című művének a közelmúltban megjelent francia fordítása kapcsán kérdezte a magyar írót. A kötetet Járfás Ágnes fordításában az egyik legnagyobb francia szépirodalmi kiadó, a Gallimard adta ki Párizsban.
Az interjúban Esterházy Péter kifejtette: Magyarország az Európai Unió tagjaként nem hajlandó múltját vállalni, és a magyarok saját maguknak hazudnak, mert mindenkit csak a másik múltja érdekel, és nem a sajátja. Szerinte a magyarok ujjal mutogatnak egymásra, és ha ez csak a politikai elitet érintené, akkor lehetne mit kritizálni, de az egész társadalom így viselkedik.
Ennek oka - mondja -, hogy a társadalom nem elég erős szembenézni múltjával, mindazzal a kompromisszummal, amit túlélt. "Egy elmúlt diktatúra tükrébe nézni nem túl kellemes. Egyszerűbb azt mondani, hogy áldozatok voltunk. És azzal a ténnyel is nehéz szembenézni, hogy közvetve vagy közvetlenül, mi működtettük a diktatúrát. Egyszerűbb azt mondani, hogy utolsó leheletünkig reformkommunisták voltunk. A két állítás hazug. És jelenleg ebben a hazugságban élünk" - mondta el Esterházy.
Úgy érzi, a nyolcvanas években fontossá vált Mitteleuropa gondolata már nem létezik, és újra kelet-európai országokról beszélünk, amelyeket a mindennapokat meghatározó történelem erős jelenléte köti össze: "Az idő múlása nem folyamatos, a történelmeinknek nincs perspektívája, mindent újra kezdünk. Igen, talán ez a paradoxon: a durva jelen és a múlt ugyanolyan durva hiánya".
A Le Nouvel Observateur kérdésére - vajon Konrád Györgytől Kertész Imrén és Nádas Péteren át Esterházy Péterig Magyarország irodalmi ország-e -, a magyar író azzal válaszol, hogy elsősorban egyedi teljesítményekről van szó, s ezek abból a perspektívahiányból és reménytelenségből születtek, amelyek a szellem nagy koncentrációját igénylik. Mindez pedig abból következik, hogy a kollektív utak járhatatlanok voltak. "Az 1956 utáni Magyarország a magány hideg országa volt" - mutat rá Esterházy a francia folyóiratban.
(hvg)
Támogasd a 
szerkesztőségét!
